Váli Pisti ment egy jó időt a Vércsén, talán ez indította el bennem a gondoltatot. Edzettség megvolt a Nomád 66 után, ezért úgy döntöttem, hogy elindulok. Szokatlan módon már előző nap is izgultam, ez nem jellemző rám. Az oka talán az volt, hogy egyedül megyek 100-ast, ilyet még nem csináltam. Reggel 04:00-kor indult a buszom Tatabányára. A plázától gyalog mentem a rajthoz. A Turulnál megálltam egy pillanatra.
A vaksötét erdőben van mozgás rendesen. A kilátó előtt egy őz állt mellettem alig 10 méterre, ahogy rávilágítottam nem mozdult, csak később szaladt odébb. 05:17-kor rajt kód beolvasás után indul a móka!
A meredek ereszkedésnél hatalmas csörtetés. Állítólag itt éjszakáznak a vaddisznók, már többen találkoztak velük. Én csak hallom őket, de nem látom. Húzós emelkedő jön a piroson, sokszor jártam már erre. A völgyben megint mozognak a vadak. Nem jó érzés, hogy csak hallom őket de nem látom. Az biztos, hogy nagy és sok van belőle! Egészen kellemes idő van, egy rövidujú és egy szélmellény elég.
Vértestolna előtt kezd végre világosodni, mindjárt el is tévedek egy kicsit. Az útvonal ezen részét én találtam ki, többször végigmentem már rajta, van nálam GPS. Mi a szöszt kellene még csinálnom, hogy ne tévedjek el? Figyelni bazzeg!
Első pont 1 óra 3 perc. Kb. mint a tervezett idő. Ja az idő. Készítettem idő tervet. Elsődleges cél 15:00 alatt. Álomidő: 14:30 alatt. Meglátjuk. Világosban lesz szűk 11 órám. Na csapjunk a lovak közé. Tardoson víztöltés. (Csiszár Zolinak köszi, előző este megnéztem nekem, hogy van-e még víz a kútban.) A Gerecse tető vártnál könnyebben megy. Szép napsütés van és közepes szél.
A jelzetlen piros + után visszatérünk a pirosra. Innen jó darabig a Gerecse 50 unalomig ismert útvonalán haladok. A nap lapos szögben süt, baseball sapkát felveszem. Héreg előtt a Király-kútnál újra víztöltés. Innen Nagyegyházáig nem lesz víz. Iszom vagy fél litert és töltök 2 liternyit. Hoztam magammal ISO port és keverek egy koktélt. Jó nehéz lett a zsákom.
Jön a bányahegy, ami most jó saras, csúszós. Felérve eszem majd a sapkámhoz nyúlok. Nem találom. Fölfelé melegem volt és levettem, kiesett a zsákomból. :-( Visszamegyek 100 métert hátha meglátom, de semmi. Hát akkor ennek annyi. Pedig milyen jól jönne a következő szakaszon. Rátérek az Országos kék jelzésre, amit el sem hagyok 84. kilométerig. Ezt elég könnyű lesz követni. Koldusszállásig semmi extra. Majszolom a távot.
Amit viszont érdekes, hogy többet eszem mint szoktam. Csoki helyett nápolyit hoztam és mintha nem lenne olyan laktató. Somlyó előtt elfogy az utolsó. Semmi pánik van még nálam gél. Somlyón fotó és irány Szárliget.
Már nagyon várom, mert ott lesz egy kis pihenő és bolt ahol kaját és inni valót tudok venni. Megkordul a gyomrom. Na-na, eléhezni nem kéne. Eszem egy gélt és megyek tovább. Érzem, hogy nem telítette el a gyomrom. A gél energia, de nem kaja! Később eszem még egyet, de továbbra is éhezem. Nagyegyházán iszom egy kis vizet és nyomulok Szárliget felé.
7 óra 13 perc alatt érek be a faluba. 54 km-nél járok. A SPAR látványa, olyan mint sivatagi vándornak az oázis.
Citromos sör, kóla, víz, parízeres zsömle, nápolyi, keksz. Jól bevásárolok a hátralévő 48 km-re. A buszmegállóban eszem a szendvicset de a végét kidobom, nem esik jól. Pedig milyen éhes voltam. Nem sokat tökölök, sétálva elindulok. Átmegyek a felüljárón, ezzel átlépek a Gerecséből a Vértesbe.
A falu végén futó mozgást imitálok. Szerintem röhög rajtam aki lát. Tele hassal, nehéz zsákkal, fáradtan botorkálok bele-bele sétálva. Csákákonypusztán kikerülöm a kutyákat, aztán a birkákat és a Mária-szakadékban folytatom az utat.
Innen jól ismert hazai pálya egy apró szakaszt kivéve. Szenvedősen érek fel. Nem jó a gyomrom. Iszom egy kis kólát, hátha az rendbe rakja. Fejben lepörgetem az útvonalat, jó pár emelkedő vár még Várgesztesig. Szarul érzem magam és ennek megfelelően haladok. A kidőlt fák csak tovább nehezítik az utam.
Több mint két óra kell, mire ványadt testemet elrángatom Zsigmond-kőig.
Várgesztesen a kútnál megállok, vizet töltök, ISO-t készítek. Elkezdek fázni. Enni nem tudtam Szárliget óta, inni is csak keveset. Gyengek vagyok, émelygek. Innen 7 km hazáig az Új-Takácson (a temető meg pár száz méter). Mi a fene van velem? Milyen hozzáállás ez? Mi a szart csinálok? Nem ezért jöttem! Szedd már össze magad! Egyszer azt olvastam valahol, hogy az ultrafutó nem fél a haláltól mert tudja, hogy milyen az. Van benne némi igazság. Azonnal felállok és sétálni kezdek.
Gesztes után eszem egy fél nápolyit. Egyáltalán nem kívánom, de mintha egy kicsit jobban lennék tőle. Egyszer minden gödör véget ér, mormolom magamban félhangosan. Csak török előre, ahogy bírom. Nem haladok jól, de haladok. Most már minden méternek örülök amit futva teszek meg. Akkor is ha csak 6:30-as vagy még lassabb a tempó. Fejben kezdem elengedni a 15 órás teljesítést. Sötétedés előtt érek be Mindszentpusztára. Valamivel jobban vagyok.
Újra fejlámpát kapcsolok (ma másodszor) és irány a Pap-völgy. A völgyben rám sötétedik, egészen jól tudok futni. Ez egy rövid szakasz és minden kanyarnál azt hiszem már ott vagyok. Jó tempóban érek a következő ponthoz! Ez felvillanyoz, gyors csekkolás és nyomom tovább. Elhagyom a kék jelzést (84 km). Kacskaringós sárga jelzés jön, amit ismerek ugyan, de éjjel azért más. Paripa által kirakott fényvisszaverők nagyon sokat segítenek! Az utolsó emelkedő jön a Gézához! Több kilométer hosszú kaptató, de jó tempóban megállás nélkül érek fel. Közben a hold is felkelt. Telihold van! Olyan erővel világít, hogy vészhelyzetben lámpa nélkül is lenne esélyem beérni. 10. pont 89,2 km! 13 km hazáig!
Futásnak eredek. Néha zörög az avar mellettem, de már nem érdekel. Csak a cél van a szemem előtt. Számolgatni kezdek, nagyon jól haladok. Elérem Szentgyörgyvárat. Innen már csukott szemmel is beérek! :-) Újra jó tempóban tudok futni. Néha megállok és gyaloglom 10-20 lépést, de utána újra megy. Dobai-kútra érek 50 percen belül. Közel a cél! Erdészház után, ipari park. Újra civilizáció! Jó érzés beérni a városba. A járdán halálra ilyesztek egy lányt, ahogy elfutok mellette. Rákóczi út előtt egy rövid séta, aztán futás a cél felé. Közel a csarnok messziről hallom, hogy szurkolnak nekem! A lépcsőn felrohanok és csekkolok! 14 óra 11 perc! Jihhááá! :-) Regina, Mimó és Paripa gratulálnak! Éppen kosármeccs van, a félidőben sorra jönnek ki a többiek is gratulálni. Iszom egy sört, de nem esik túl jól. Beszélgetünk egy kicsit aztán Paripa van olyan rendes és hazavisz autóval. Köszönöm neki!
A tervezetthez képest jobb időt sikerült mennem. Elégedett vagyok magammal! :-) Főleg, hogy sikerült túllendülnöm a hosszú holtponton és az elrontott frissítés után sem adtam fel. Utólag elemezve az okozhatta a gondot, hogy csoki helyett nápolyival frissítettem, ami könnyebben emészthető. Ebből többet kellett volna vinnem magammal. Szárliget előtt eléheztem, utána pedig nem volt jó ötlet a parízeres zsömle. Nem tudtam megemészteni. Megint tanultam valamit! A gyomrom még másnap sem volt tökéletes. Egy apró vízhólyagom lett mindössze. Csipi tanácsát megfogadva vastagon Nivea-val bekentem a lábfejem indulás előtt. Bevált. Izomláz van rendesen, ahogy lenni szokott. A Vércse utáni éjszakán nem aludtam 2 óránál többet. Egész éjjel forgolódtam. Megviselte a testem! :-)
u.i.: Menjetek futni, de ne ennyit!
